Leggyakoribb tévhitek

A gyémántokkal kapcsolatban meglepően sok olyan „biztos módszer" és szabály él a köztudatban, amely valamikor talán használható támpontnak számított, ma azonban már veszélyesen félrevezető lehet. Egy gravírozott szám, egy zárvány vagy egy kéziteszter pozitív jelzése első pillantásra megnyugtatónak tűnhet – miközben egyik sem bizonyítja önmagában azt, amit sokan gondolnak róla.

1. „HA A KÉZI TESZTER GYÉMÁNTOT JELEZ, AKKOR MINDEN RENDBEN”

Korábban ez a kérdés jóval egyszerűbbnek tűnt. A klasszikus gyémántteszterek elsősorban bizonyos fizikai tulajdonságokat – például a hővezetést – vizsgálják. Megfelelő körülmények között hasznosak lehetnek egyes utánzatok kiszűrésére, a velük végzett mérés azonban ma már nem tekinthető teljes értékű eredetiségvizsgálatnak.

Az újabb utánzatok felismerése gyakran meghaladja a kézi teszterek képességeit. Jó példa erre a moissanite-teszter, amelyet a gyémánt és a moissanite elkülönítésére fejlesztettek ki. Sokáig megbízható eredményt adott, később azonban megjelentek az alacsony elektromos vezetőképességű moissanitok, amelyeket egyes készülékek már gyémántként azonosítanak.

Hasonló a helyzet a HPHT- és CVD-gyártmányok kiszűrésére fejlesztett készülékekkel. Ezek megbízhatósága nagyban függ attól, hogy milyen tulajdonságot vizsgálnak. Az újabb, besugárzással kezelt szintetikus kövek még egyes fejlett szűrési technikákat is képesek megtéveszteni.

A megbízható elkülönítéshez ezért a laboratóriumok fotolumineszcencia-spektroszkópiát és más, egymást kiegészítő műszeres eljárásokat alkalmaznak.

A kézi teszter tehát valóban mér valamit – csak nem feltétlenül arra a kérdésre ad választ, amelyre kíváncsiak vagyunk. A műszeren megjelenő „diamond” eredmény nem bizonyítja, hogy természetes eredetű gyémánttal állunk szemben, arról pedig végképp nem árul el semmit, hogy a követ kezelték-e.

2. „ZÁRVÁNY VAN BENNE, TEHÁT BIZTOSAN TERMÉSZETES”

Ez különösen makacs tévhit. Sokan úgy gondolják, hogy a laboratóriumban előállított kövek mindig tökéletesek, ezért ha egy gyémántban fekete pont, repedés vagy más zárvány látható, annak természetesnek kell lennie.

Ez a feltételezés régebben még hihetőnek tűnhetett, ma azonban már biztosan nem állja meg a helyét. A gyártási technológia sokat fejlődött, és a szintetikus kövekben is számos különböző zárvány fordulhat elő.

Laboratóriumban előállított gyémánt, természetesnek tűnő zárvánnyal
Laboratóriumban előállított gyémánt, természetesnek tűnő zárvánnyal

Laboratóriumban előállított gyémántok, természetesnek tűnő zárványokkal.

A HPHT-eljárással előállított kövekben például fémes fluxuszárványok, tűszerű vagy szabálytalan zárványok, valamint repedések is megjelenhetnek. A zárványok ezért fontos gemmológiai információt hordozhatnak, és bizonyos típusaik egy tapasztalt szakember számára kifejezetten beszédesek lehetnek. A „zárványos = természetes” következtetés azonban egyszerűen hibás: a zárvány jelenléte önmagában semmit sem bizonyít.

3. „HA UGYANAZ A RIPORTSZÁM VAN A KŐRE GRAVÍROZVA, MINT AMELY A RIPORTON SZEREPEL, AKKOR BIZTOSAN ÖSSZETARTOZNAK”

Ez különösen veszélyes tévhit, mert látszólag meggyőző bizonyítékra épül.

A gyémánt peremén mikroszkóp alatt látható a GIA felirat és a riportszám. Az adatbázisban a riport valóban megtalálható, a feltüntetett tömeg és méretek pedig nagyjából megegyeznek a kő adataival. Első pillantásra tehát minden rendben van. Mindez azonban még nem bizonyítja, hogy valóban ugyanarról a gyémántról van szó.

A riportszámot ugyanis nem kizárólag a laboratórium képes a kőre gravírozni. A GIA több alkalommal talált már olyan köveket, amelyekre egy másik, valóban létező gyémánt riportszámát másolták át. 2021-ben például egy 3,07 karátos, CVD-eljárással előállított kövön fedeztek fel olyan hamis GIA-gravírozást, amely egy korábban minősített természetes gyémánthoz tartozott. Hamis GIA-felirattal ellátott szintetikus moissanite is került már laboratóriumba.

A helyettesítő követ ilyenkor úgy választják ki, hogy tömege, mérete és más jellemzői minél jobban hasonlítsanak az eredetihez. A lézergravírozás tehát azt igazolhatja, hogy a riportszám valóban létezik, azt azonban nem, hogy a bemutatott kőhöz tartozik. Azonosító jel, nem pedig megmásíthatatlan biztonsági elem.

Kökényessy Szilárd
2026. augusztus